Annyira figyeltem ma. A világnak minden kis rezdülésére felkaptam a fejem. Még az ágy alá is benéztem. De semmi. Tehát: SEMMI, olyan nem történt velem, amiről ma írhatnék egy fasza blogbejegyzést. Semmi. Semmi. Semmi. Egy nagybüdös semmi. Egy ótvaros vérvörös semmi. Akkora semmi, hogy az már szinte valami. De csak szinte, mert valójában semmi se. Vagy én magam vagyok egy nagy semmi. Vagy az életem egy nagy semmi. Vagy az élet egy nagy semmi. De semmiről nem támadt ingerenciám írni. Mi a faszról ír a többi blogoló? Nem tudom, de az az igazság, hogy le is szarom. Mert blogot igazából magamagának ír az ember. Vagy maximum a saját hiúságának, hogy esetleg majd valaki bekommentezi, hogy "Neked könyvet kéne írnod, ember!" Én betiltanám az egészet a p-be.
