Van egy elmélet, ami azt mondja, hogy az ember ízlése, értékrendje, világnézete nagyjából harminc éves koráig fejlődik, vagy inkább mondjuk úgy, hogy alakul. Utána megáll. Ezért hallgatnak a szüleink ma is Omegát, és ezért nem tudják a nagyszülők felfogni a világhálót. Nyilván tisztelet a nagyszámú kivételnek... Ha ez igaz, akkor harmincas éveinktől kezdve elrohan mellettünk a világ, mi pedig komótosan baktatunk utána. Van, aki elfogadja, hogy ez a világ rendje, és van, aki csapkodni kezd, és minden erejével igyekszik bizonyítani, hogy ő még ott van a szeren.
Egy ilyen csapkodóssal szinte minden héten összehoz a sors. Magyar Hanglemezkiadók Szövetségének hívják. Ő maga még messze van a harminctól, viszont akik létrehozták már el is felejtették, hogy mikor voltak harminc évesek.
Ha nagyon szőrszálhasogató akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy már a neve is megmosolyogtató... Hanglemezkiadók Szövetsége. Pedig manapság már szinte senki nem ad ki hanglemezt. A kiadók már réges-régen mp3-ban és digitális letöltésben gondolkoznak, hiszen az olcsóbb, gyorsabb, kényelmesebb, mint a hagyományos formák. Legalábbis a világ boldogabbik felében. De ez már tényleg csak kötekedés, felőlem Magyar Izék Szövetségének is hívhatják, nem lényeges.
Mint gyakorló lemezlovász gyakran kerülök levélváltásba velük. Ők ugyanis minden egyes általam használt cd-ről tudni akarnak. Hogy miért, az nem teljesen világos, hiszen ők nem hatóság, hanem csak néhány kiadó érdekvédelmi szövetsége. Nagyjából olyan ez, mintha a Kalapácsgyártók Szövetsége tudni akarná, hogy melyik kovács milyen kalapácsot használ... Mindenki tudja, hogy valójában semmihez sincs joguk, de aki hallgatólagosan elfogadja, hogy mégis van, azt nem bántják. Vagy nem nagyon.
Elsőször a pozitívum: viszonylag kedvező feltételek mellett engedik a zenelopást. Ráadásul ha zenét lopok (értsd: Soulseek, DC stb), akkor nagyon gördülékenyen és simán tekintenek el a lopás tényétől. Írok nekik egy emilt, amiben bevallom, hogy loptam, plusz befizetek lemezenként 1800 forint plusz áfa jogdíjat, és minden rendben. Pár napon belül küldenek egy matricát, amit rá kell ragasztanom a cd-re. Ehhez mondjuk akkor is ragaszkodnak, ha a "lopott" zenék meg sem jelentek Magyarországon hivatalosan, vagy az adott kiadó nem tagja a szövetségnek. Ők akkor is beszedik utána a guruló rubeleket. Van más megoldás is: évi 90 ezer plusz áfa átalánydíjért annyi zenét lophatok, amennyi jólesik. Amolyan legális védelmi pénz ez... Amúgy a kisebb-nagyobb visszásságokon kívül, ez egy viszonylag működő, és elfogadható rendszer. Mindenki boldog.
A bonyodalmak akkor kezdődnek, ha legális forrásból vásárolok zenét... Na akkor aztán indul az ügyintézés. Az, hogy megvettem a zenét (pl. a Beatportról mp3-ban), semmire nem jogosít fel. Pláne nem arra, hogy kiírjam cd-re, és a szombat esti dizsiben lejátszam őket. Hogyisne! Majd ha a Mahasz is megengedte! A feladat a következő: a vásárlás tényét igazoló számlákkal, a tracklistákkal és a cd-kkel be kell fáradni a tisztelt Szövetséghez, hogy ők saját kezűleg ragasszák rá a matricákat. Előtte persze átbögyörkészik az egész listát, hogy tényleg az van-e a cd-ken, ami.Egy megvásárolt mp3-at csak egyszer írhatok ki. Ha mondjuk megsérül a lemez, mert részegen leöntöm málnaszörppel, akkor újra meg kell vásárolnom az mp3-at, azért mert... mert csak... mert ők azt mondták! Vitának helye nincs!
Szóval az emberfia besétál a hivatalba a lemezekkel... kivéve ha vidéki... mert egyesek szerint Budapest után is van élet. Nos, ebben az esetben az egész ügy postán intéződik... Ez nagyjából másfél hetes procedúra... Addig a lemezeket nem használhatom, hiszen náluk vannak, a visszaküldést pedig nem kapkodják el... egyszerű küldeménylént dobják fel. Se ajánlva, se elsőbbségivel... nekik ráér... nekem már nem annyira, de ez őket nyilván nem foglalkoztatja...
Egszerűbb lopni...
