Az egész hetem el lett cseszve. Még valamikor kedd este beadta a kulcsot a telefonom. Se kép, se hang. Illetve hang az van, de kép az egyáltalán nincs. A kijelző elszállt. Pont a legrosszabbkor: karácsony előtt nagyon pörög az üzlet. Ha most lemaradok egy hívásról, az húsz-harmicezreket vehet ki a zsebemből. Ha sokszor ki-be kapcsolgatom, akkor néha visszajön a kép, de nem sokáig...
Szerdán utánanéztem, mit tehetek. Nagyjából semmit. Javítani nem érdemes, többe kerülne, mint az egész telefon. Venni nem vehetek másikat, egyszerűen nem ad a Pannon. Azt mondják, nem járt le a hűségnyilatkozatom, jövő augusztusig nem vehetek másik készüléket. Kártyásan vehetnék, de úgy meg nem kell. Kártyás csomagban nincs olyan, amilyen nekem kell.
Mert nekem olyan kell, amiről messziről látszik, hogy nagyember vagyok. Legyen QWERTY billentyűzete, legyen 3G-s, meg wi-fi-s! Igen, a wi-fi az fontos! Napközben van, hogy két órát is távol vagyok a nettől, egy fontos ember számára pedig ez maga az öngyilkosság. Viszont wi-fivel csak előkapom (valami forgalmas helyen persze), és már olvashatom is az e-mailokat. Kevés helyen lehet ilyen telefont kapni. Használtan lett volna egy (1 hónapos), nem is lett volna drága, de mégiscsak használt. Illetve egy kártyafüggetlent találtam újonnan, de az meg nem igazán tetszett...
A csütörtök egész jól indult. Reggel be tudtam kapcsolni a régit. Még egy-két hívást is el tudtam intézni, utána viszont megint meghalt. Kikapcs-bekapcs. Pár percig megint jó. Kikapcs-bekapcs. Basszus, nyolc óra... indulni kell.. útközben kikapcs-bekapcs kb. ezerszer... Nem működik ez a szar! Kikapcs-bekapcs. Felrobbanok... Az e-mailjeimet se tudtam megnézni, meg reggelizni is elfelejtettem...
Beugrom a pékségbe. Kikapcs-bekapcs, kikapcs-bekapcs... Mi a faszért nem működik???!!! Csak világít fehéren ez a szar!!!! A kurva anyját!!! A földöz vágom az egészet!!! Kikapcs-bekapcs. És mi a faszért állok sorba már percek óta???!!! Kikapcs-bekapcs. Csak két kiflit akarok, és rohanok tovább!!!!
Akkor néztem fel a telefonomból... egy öreg, szakállas bácsi állt a pultnál. A ruhája kopott volt, de tiszta. A kezében pedig egy gyűrött kétezrest szorongatott (egyszer meg is csókolta), és lelkesen magyarázott az eladónak. Sugárzott a boldogságtól. A száz kilós eladó pedig mosolyogva hallgatta...
"Engem szeret az Isten... biztos, hogy szeret..." - valami ilyesmit mondogatott a bácsi, és majdnem elcsuklott a hangja. Siettem volna, de most már érdekelt, hogy mi van itt, úgyhogy figyelni kezdtem a beszélgetést, és lassan összeállt a kép.
A bácsi mindig hajnalban jár vásárolni. Nem sok mindent vesz, mert a nyugdíjból nem futja, de minden reggel jön. Ma reggel azonban baj történt: elhagyott valahol egy kétszázast, amiből reggelit akart venni. Visszament az úton, amin jött, de nem találta meg. Kétszer is végigjárta az utat, de semmi. Otthon is megnézte, de ott sem volt. Csak járkált oda-vissza, oda-vissza. Sehol semmi. Oda - vissza. Oda - vissza. Nagyon figyelt de nem találta. Oda - vissza. Oda - vissza. Valaki már rég megtalálhatta, zsebre tehette, és vett belőle egy fél doboz cigit... Aztán amikor sokadjára ment oda - vissza, akkor történt a "csoda"...
Az út szélén talált egy gyűrött kétezrest... Tízszer annyit, mint amennyit elhagyott... 1800 forint tiszta nyereség... és most jól bevásárol a pékségben...
Le van szarva a wi-fi! Ezt úgyse tudtam volna letölteni...
